Endless Legend – Teszt

Teszteltük az új indie 4x stratégiát…

Szinte minden indie játék tesztemet azzal kezdem, hogy megbeszélem veletek, mi is az az indie, és hogyan kell viszonyulni hozzá. Többségében olyan indie játékok akadtak a kezeim közé, amik bár nem rosszak, de azért nem is váltották meg a világot, műfajukon belül sem. Mert ha indie játékot tesztelünk, akkor az értékelést is az indie kategórián belül tartjuk, nem is érdemes AAA játékokhoz hasonlítgatni ezeket a garázs termékeket, KIVÉVE, ha az adott termék képes lepipálni a szemérmetlenül hypeolt társaikat. Ritka az ilyen eset, de láttunk már rá példát. Én viszont most büszkén jelenthetem be nektek, hogy egy olyan játék bemutatására van most lehetőségem, mely simán előkelő helyet érdemel a nagyok között, és ha nem lenne a steam tag-ek között az, hogy “indie”, nem jöttem volna rá. Az már csak hab a tortán, hogy egy méltatlanul elhanyagolt műfajt képvisel a játék, a 4x stratégiát. Mi ennek nagyon örülünk, és bár vannak kezdeti nehézségei a játéknak, az Endless Legend mégis az idei indie felhozatal egyik legjobbja.

Legenda 

Mi az a 4X stratégia? A műfaj négy alapvető eleméből tevődik össze: eXplore, eXpand, eXploit, eXterminate, azaz Fedezz fel, Terjeszkedj, Zsákmányolj, Pusztíts. Ezek a stratégiai játékok a pörgős real-time csaták helyett körökre osztott játékmenettel működnek, mely során nem csak harci egységeket mozgatunk ide-oda, hanem menedzseljük a birodalmunkat, termelünk, kereskedünk, sok esetben egy nevesített hőssel kalandozunk stb. Mivel elég sokrétűek a 4X játékok, ezért nem feltétlen a casual játékosok szórakozása a műfaj, inkább azoké, akik szeretnek hosszabb időre képernyő elé ülni, szeretik a gondolkodtatósabb meccseket. Az Endless Legend maradéktalanul kielégíti az erre vágyakozók igényeit, ugyanis ha nem lettek volna a 4X játékok elég bonyolultak, ez az új gyöngyszem most mindenre rátesz egy lapáttal.

Amint a menübe kerülünk, ne merészeljünk rákattintani az új játékra, vagy a multiplayerre, hanem szaladjunk végigpörgetni a kiképzést. Egy kedves hölgyemény mindent el fog magyarázni, ami a játék elkezdéséhez szükséges. Nem hosszú a tutorial, nem is nehéz, viszont sokaknak rémisztő lehet. Én szeretem a 4X játékokat, de az Endless Legend kezelőfelületétől lementem hídba. Olyan elviselhetetlen mennyiségű adat robban az arcunkba a legeslegelső pillanattól fogva, hogy csak pislogunk. A legfontosabb infók a birodalmunkról nem külön menüpontban vannak, hanem rögtön a képernyőn, de olyan sűrűn és részletekbe menően, hogy számomra kezdetben rettentő zavaró volt. És akkor itt még el se kezdtük a játékot. A terep szegmensekre van osztva, minden szegmensnek saját nyersanyag készlete és terep tulajdonsága van, ami befolyásolja az oda lépő egységek állapotát, és az ide épített épületek ellátását is. Az egységeink mozgatása kivételesen nem rejt különösebb változatosságot: minden egység típusnak megvan szabva, hogy mennyit képes mozogni egy körben, amit a térképen kattintva fehér, illetve sárga pontok jeleznek. A sárga pontokra lépést már csak későbbi körökben ejthetik meg a katonáink, míg a fehéreken szabadon haladhatnak. Az első egységünk feladata egy város felemelése lesz, így ugorjunk is a birodalmunk építésére.

Telepeseinkkel tetszőleges helyre rakhatjuk le városunkat, mely kiemelkedik a földből, és további agymozgató adatok ezreit fogja ránk dobálni. A városban menedzselhetjük a dolgozókat, azok mennyiségét, a begyűjtendő nyersanyagok fontossági sorrendjét, akár mennyiségét is bekalibrálhatjuk. Építkezésnél bővíthetjük a városunk kerületeinek számát, ám az építés több kör alatt folyik, ami értékes idő, de lesz mivel elütni. Miközben a városunk gyarapszik, katonáinkkal felfedezhetjük a birodalmunk szomszédságát. Találunk különböző kis zugokat, romokat, barlangokat és falvakat, esetleg más frakciók városait. Utóbbiak esetében két lehetőségünk van: azonnal megtámadjuk a várost, legyilkolva a védőket, és elorozva javaikat, vagy diplomáciai küldöttséget küldünk a kapukhoz. Kedvességünk megértő fülekre találhat, de egy önálló, semleges frakció nem fog rögtön mellénk szegődni. Ellenben nekik is vannak problémáik, és ha megoldjuk őket, akkor hálából felajánlják szolgálataikat, ezekről a küldetésekről viszont később beszélek. Terjeszkedésünk függ egyrészről a seregünktől, akik legyőzik a vadon szörnyeit, és a vérgőzös szomszédainkat, és függ a hősünktől, aki mint nevesített karakter lesz kalandjaink főszereplője.

Hódítok, tehát fennmaradok 

Hősünk a kezdő seregünk vezére, saját képességekkel és felszereléssel rendelkezik, melyeket fejleszthetjük és menedzselhetjük a meccsek során. Elég részletes képesség fán lépkedhetünk, feloldva új képességeket, készségeket és előnyöket. Találhatunk kincseket, melyekből új felszerelést adhatunk hősünknek, növelve ezzel is hatékonyságát. Na de most jön a csavar, ugyanis ezt megtehetjük a hősünk alá tartozó egységekkel is. Ilyen játékban hasonlót még csak nem is láttam: bármelyik egység típusunknak megnyithatunk egy személyre szabás ablakot, ahol egyedi páncélzatot, felszerelést és nevet adhatunk meg, teljesen egyedivé téve őket a többi hasonló egységtől. Ha szánunk rá időt, akkor a szabvány katonáinkból egyedi harcosok válnak, akik nem csak élő pajzsok és gyilkosok, hanem birodalmunk hírhedt hősei, névvel és történettel rendelkező szolgálóink. elvesztésük pedig legalább annyira fájdalmas lesz, mintha a hősünk esne el. Már pedig ha nem vigyázunk, hamar elpusztulhat a seregünk egy mezei összecsapás során is.

A harc igen egyszerű, mégis sok lehetőséget rejt. Ha a térképen egy ellenséges dög által lakott szegmensre lépünk, a játék átvált csata nézetbe, és a környező szegmensekre terjeszti ki a csatateret. Első fázisban el kell helyeznünk a katonáinkat a terepen, majd megindíthatjuk a támadást. Részletes infókat kapunk az ellenségünkről, annak minden értékéről, képességéről, erejéről, életéről, felszereléséről, stb… ugyanígy a saját embereink is rendelkeznek értékekkel, melyek összevetése létfontosságú. Nem elég csak kijelölni az ellenfelet, és uccu neki, mert meglepően gyorsan elpatkolhatunk. Az ellenség egész okos, ügyesen pozícionál, és ráadásul mindig tudják, hogy kire kell koncentrálni, melyik az az egység, aminek elpusztítása győzelemre vezethet. Okosan kell helyezkednünk, az egység típusokat rendeltetésük szerint kihasználni, és megfontolni, hogy melyik ellenséges osztagot szedjük ki először. Itt is annyi adatra kell egyszerre figyelni, hogy az elsőre szédítő, ám ha az ember belejön, egyszerű matematikával megnyerheti a csatát. Ennek köszönhetően a csaták soha nem lesznek unalmasak, mindig lesz egy kis izgalom akár a vadon szörnyeinek vadászatában is, hát még az ostromló ellenséges haderők elleni csatában…

Az egységeink folyamatosan szintet lépnek, akár csak hősünk, tapasztalati pontot pedig nem csak a hódítgatás közepette szerezhetünk. Mint ahogy már fentebb említettem, a játékban folyamatosan küldetésekbe botlunk, akár véletlenszerűen, akár semleges frakciók is adhatják őket. Ezek a küldetések opcionálisak, tehát ha úgy tetszik, át is ugorhatjuk őket, de pénz, tapasztalati pont és egyéb juttatás reményében érdemes megcsinálni őket. Ha felfedezünk egy új területet, előfordulhat, hogy automatikusan aktiválódik egy küldetés, ami ráadásul időhöz kötött, tehát vagy megcsináljuk iziben, vagy búcsút mondhatunk a jutalomnak. Ilyen küldetésekből pedig egész sok felbukkan, kénytelenek leszünk szétszedni a seregünket, és több dologra koncentrálva darálni a feladatokat. Ez is megfontolás kérdése, mert bizonyos küldetések alatt felbukkanó szörnyekhez bizonyos egységek szükségesek, a jutalmat sem mindegy, hogy ki kapja… a birodalom menedzselés és hódítás mellett még egy dolog, amire oda kell figyelni.

Akárcsak a Heroes sorozatban, úgy itt is van singleplayer és multiplayer hódítás, és mindkettő ugyanolyan szórakoztató. A multiplayer egy kicsit necces tud lenni, ha az ellenfelünk, vagy épp a csapattársunk nem hajlandó percekig cselekedni, vagy csak szerencsétlenkedni jött, de hát ilyen kockázat minden játékban van. A multi különben is csak az ellenfél ravaszságától és eszétől függ a single-től, az élmény nagyjából hasonló. Hatalmas pályákon játszhatunk több ellenséges nép ellen is, több frakció közül válogatva. Nincsen “legjobb” vagy “legrosszabb” frakció, minden népnek megvan a maga stílusa, előnye, gyengéje, csak a játékostól függ, hogy ki tudja-e használni a választott seregének erejét. Lehet sokat kísérletezni, a meccsek általában elég lassan indulnak be, hiszen mindenki el van foglalva a felfedezéssel, építkezéssel és gyűjtögetéssel. Aztán egyik körről a másikra elszabadul a pokol, és ha ügyes az ellenfelünk, olyan kereszttűzben találjuk magunkat, amiből nem térünk magunkhoz egyhamar. Ugyanerre mi is képesek vagyunk, már a játék első körétől meg kell terveznünk, hogy mit mikor hogyan csinálunk, és rugalmasan kell alkalmazkodnunk a felfedezett ellenfél viselkedéséhez. Real-time stratégiában sem kell ennyit agyalni egy-egy döntésen, az Endless Legend ezáltal valódi kihívás, minden szempontból.

Dobogó 

Ami fájó pont, hogy az Endless Legendben nincsen sztori mód. Az új játék indításakor csak multiplayer mókába léphetünk be, vagy létrehozhatunk egy saját csatát, mely során van a választott frakciónknak pár átvezető jelenete, de ezek “csak” szabad meccsek, sztori nem rejlik mögöttük. Így is hosszú távon élvezetes a játék, ez tény, de nem lett volna rossz egy kampány.

Grafikailag az Endless Legend egészen kellemes, önmagában vizsgálva bizonyos elemeket sem rossz, de az összhatás határozottan látványos. Az sem hátrány, hogy bár nincs részletes sztorija és történelme a világnak, mégis a rajzokból, helyekből, népekből lesüt, hogy a fejlesztők végig egy élő és lélegző világot dolgoztak ki, és ez érezhető is a végeredményen. Nem is feltétlen kell, hogy hosszú átvezető videókban végighallgassuk, hogy melyik nép milyen, mert a stílusukból és hangulatukból átjön az az érzet, amire szükségünk van. A menüben látható jelenetek is nagyon hangulatosak, és mivel nem tudunk meg igazából semmit a látott dolgokról, nagyon izgalmas lenne megismerni mindent a világról egy kampány keretében. A kezelőfelületről már mondtam, hogy iszonyatosan kusza és részletgazdag, aminek pozitívuma vagy negatívuma ízlés kérdése, viszont látvány szempontjából teljesen korrekt, és élvezhető.

Hangok terén is jól teljesít az Endless Legend, jó minőségű hangeffektekkel találkozhatunk, szinkronból is akad pár, és azok is teljesen élvezhetők. Ami viszont kiemelkedő, az a zene. A menü zenéje például annyira elvarázsolt, hogy céltalanul kattintgattam az Optionsben, csak hogy hallgathassam még a számot. A játékban is szép zenék csendülnek fel, frakciónként különbözők.

Ítélet

Az Endless Legend egy nagyon korrektül összedobott játék, ami bár elsőre túlbonyolítottnak tűnhet, de aki belejön, és átlátja az infó-orgiát a képernyőn, rájön, hogy ebben a játékban szokatlanul sok tartalom van. És ezek a tartalmak ki is vannak dolgozva, ki vannak találva és tisztességesen tálalják őket a számunkra. Alapból is szép értékelést kapna tőlünk a játék, de most jön a lényeg: EZ EGY INDIE JÁTÉK. És őszintén mondom, ennyire kidolgozott indie játékot ritkán lát az ember. Értékelünk kell az indie fejlesztők ilyen minőségű munkáját, mert szép teljesítmény egy agyon szponzorált fejlesztőtől is, hát még így. Aki szereti a 4X stratégiákat (már pedig ki ne szeretné őket), az mindenképp próbálja ki az Endless Legendt.

Pro:
+Szép
+Szép zenék
+Hangulatos
+Rengeteg tartalom

Kontra:
-Egy kampány nem lett volna rossz

 

Értékelés
9.0	Játékmenet: A 4X stratégiák minden jósága megtalálható itt, és jól is működnek. Órákig tartó meccsek egyedül, vagy a haverokkal, ráadásul kihívást jelent, hogy a játék elég gondolkodtató, és részletes.
8.0	Hangulat:  Bár nincs háttérsztori, cselekmény, vagy részletesen kidolgozott világ, mégis van egy rejtett hangulata a játéknak, ami szép óvatosan áthatja a játékost, ahogy belemerül a játékba.
8.5	Grafika:  Indie játékhoz képest határozottan látványos az Endless Legend, ami köszönhető a szép terepnek, a sok festett illusztrációnak, a túlzsúfolt de egységes kezelőfelületnek.
9.0	Hangok:  A hangeffektek megállják a helyüket, az a pár szinkron ami előfordul szintén korrekt és élvezhető, de a zenék külön dicséretet érdemelnek.
9.5	Szavatosság: Ha leülünk egy normál nehézségű, 6 fős meccsnek, csak azzal el tudunk tölteni órákat… újrakezdeni pedig mindig érdemes, és akkor még nem is multiplayereztünk. Abszolút hosszútávú szórakozás.
Review score
8.8	Az Endless Legend egy nagyon szép munka, de még tiszteletreméltóbb a tény miatt, hogy ez egy indie játék. AAA címek közt is elismerésre méltó a játék, indiek között pedig az év egyik legjobbja lehet. A műfaj kedvelőinek kötelező darab.