Egy teszt a klasszikus Csillagok Háborúja játékok egyikéről…
Nemrég rám tört a Star Wars fangörcs, előkapartam a régi könyveket, képregényeket, az eredeti trilógiát VHS kazin, a klón háborús cuccokat pedig a lehető legmélyebbre dugtam, hogy ne is lássam. Nincs is ennél jobb nosztalgia, ehhez pedig játékokra is szükség van. Miközben listába vettem a fellelhető Star Wars játékokat, rá kellett döbbenjek, hogy túl kevés SW játék készült… a sorozat fénykorában csőstül jöttek a legendás játékok, mint a Rebel Assault, a Shadow of the Empire, vagy a Jedi Knight, aztán Lucas agymenése után csökkent a felhozatal, és romlott a minőség. Ez bizony szomorú, de talán pont ennek köszönhető, hogy ismét rájöttem: a régi SW játékok igazi klasszikusok. Elhatároztam, hogy a legtöbbjükről retro teszt fog készülni nektek, első mérkőzőt viszont nem tudtam választani, így a véletlenre bíztam a választást, és a Rogue Squadron került ki győztesként, így hát erről a klasszikusról fogok írni most nektek.
Réges régen…
A Tie-fighter és az X-wing játékok kétség kívül az SW franchise legelismertebb címei a Jedi Knight sorozat mellett, aminek több oka is van. A Jedi és Sith mánia csak később vette át az uralmat a rajongók felett, addig viszont a filmekből jól ismert csaták feldolgozásán élvezkedtek az emberek. Ha manapság elhangzik a Star Wars cím, akkor a többség emós sithekre, kellemetlenül gagyi mesékre és ugra-bugráló Yodára asszociál, régebben viszont az SW cím egyet jelentett az epikus űrcsatákkal, lépegetők rohamával, és a rohamosztagos seregek irtásával lézerpuskákkal. Delej szablya és midiklorián akkoriban nem volt ennyire menő, helyette a kedvenc űrhajónkba pattanva darálhattuk a mocskos lázadókat, vagy épp a birodalmiakat.
A Nintendo elvitte a stílust az arcade felé, így született meg a Rogue Squadron. Mint azt minden valamire való férfiember tudja, a Rogue Squadron a lázadók elit űrhajós osztaga, a játékban pedig magát Luke Skywalkert fogjuk alakítani a negyedik és ötödik film közti időszakban, mikor a lázadók a legtöbb kárt okozzák a birodalomnak.
A játékban minden küldetés előtt egy lázadó flotta anyahajóján kezdünk, ahol kiválaszthatjuk az általunk irányítani kívánt hajót. Kezdetben nincs sok választási lehetőségünk, a küldetéseket először a feladathoz kijelölt géppel kell végrehajtani, majd visszatérve próbálhatjuk ki magunkat más klasszikus járműben is. A pályák kezdetekor kapunk egy gyors felvilágosítást a teendőinkről, amely során vethetünk egy gyors pillantást a terepre, és az azon lebzselő ellenségekre is. Amint megkaptuk az irányítást a hajónk felett, kezdetét veszi a harc. Soha nem leszünk egyedül, osztagunk tagjai mindig elkísérnek bennünket, és a maguk tempójában, a saját belátásuk szerint segítik utunkat. Nem kell őket félteni, általában jól boldogulnak, bár esetenként inkább a visszavonulás mellett döntenek a túlerővel szemben, így a saját bátorságunkra kell hagyatkoznunk. Társaink ezen felül kommentálják is cselekedeteinket, jelzik hogy ha ellenség jelenik meg, vagy megköszönik, ha leszedjük az őket üldözőket. Luke is ad helyzetjelentéseket a csatáról, többnyire a hajó sérülésének mértékéről, így a kritikus állapotnál R2-D2 visítását, és Luke kétségbeesett „Kilőtték R2-t” kiáltását is hallhatjuk.
A hajónk irányítása kényelmes, és egyszerű, a manőverezhetőség pedig a hajónk típusától függ. Egy Y-szárnyú jelentősen lassabb és lomhább, mint egy X-szárnyú, az A-szárnyú pedig meglepően gyors, és fürge. Kipróbálhatjuk ezen felül a nehéz-lövegekkel felszerelt V-szárnyút is, valamint egy küldetés erejére behoppanhatunk egy Tie-interceptor pilótafülkéjébe is. Ha a játékban jól teljesítettünk, az Ezeréves Sólyom is irányíthatóvá válik, a forgó-lövegeknek hála pedig a célzásról sem kell különösebben gondoskodnunk. Ha snowspeedert kapunk hajónak, akkor jó eséllyel számíthatunk AT-AT lépegetők megjelenésére, melyeket a filmből is jól ismert vontatókábeles manőverrel kell kiiktatni. Ez kicsit kényelmetlenebb része az irányításnak, hiszen a kamera kitávolodik, és ebből a szögből kell tartanunk az ívet és sebességet.
Alapból külső nézetből irányítjuk a hajónkat, de bármikor átválthatunk fülke-nézetbe, ami felidézi az X-winges korszakot, habár nincs annyira kidolgozva.
Vörös Ötös, készenlétben!
A játékban összesen 16 küldetés, valamint 3 feloldható extra pálya található, mindegyik egy különböző bolygót, és egy különböző küldetés típust jelent. A legtöbb jól ismert bolygó visszaköszön, mint a Tatooine, Bespin, Corellia, Mon Calamari, Kessel, és a többi. A pályákon rendszerint találunk városokat, vagy telepeket, esetleg birodalmi bázisokat, de lesznek küldetések kifejezetten kopár terepeken is. A küldetések változatossága nem ver földhöz senkit, de ahhoz kellően különbözőek, hogy a sokadik küldetés után is fenntartsák az érdeklődést. Lesznek egyszerű felderítő küldetések, ahol körberepüljük a pályát, és lelövöldözzük, ami a szemünk elé kerül, de később bonyolódhatnak a dolgok. Például meg kell védenünk egy szállító hajót, vagy épületet, akár többet is egyszerre. Az ellenség pedig több oldalról fog közelíteni, és ha nem vagyunk elég gyorsak, valamit el fogunk veszíteni. Ezek a küldetések végigvihetőek úgy is, hogy öt megvédendő egységből csak egy éli túl a csatát, de nyilván a magasabb értékelés elérése érdekében mindenkinek a biztonságáról gondoskodnunk kell. Lehet szó szállítóhajóról, lopott lépegetőkről, vonatról, börtönből kirohanó lázadókról, a mi dolgunk távol tartani, és elpusztítani mindent, ami közel férkőzik. Továbbá lehetnek olyan küldetéseink is, ahol a tökéletes pusztítás a cél az ellenség bázisának szívében, de ez történhet labirintusszerű kanyonban, vagy barátságtalan láva-bolygón is. Meglepő, de az utolsó küldetésben még egy főellenséget is kapunk, egy egész érdekes sztorival együtt. A sztorit csak rádióüzenetekben ismerjük meg, amikre nehéz koncentrálni a csata hevében, így ez hanyagolható eleme a játéknak, de fogunk hallani a lázadók felé húzó birodalmiakról, Wedge Antillest is elkapják, hogy aztán jól kimenekítsük, majd Moff Seerdon személyesen próbálja eltenni láb alól az irritáló lázadó pilótákat.
A 16 küldetés mindegyike végigjátszható könnyedén, de minden feladat tökéletes és gyors elvégzése néha igazi kihívást jelent, de megéri fáradozni vele, ugyanis minden pálya végén kapunk egy értékelést. Ez lehet bronz, ezüst, vagy arany. Ha minden pályán elértük a bronzminősítést, megkapjuk a Koldus Kanyon pályát, ahol Luke gyerekkorába repülünk vissza, mikor a T-16-osával versenyezik. Ha elértük az arany minősítést 16 alkalommal, akkor a híres neves Halálcsillag felszínén próbálhatjuk meg elérni a szerviz járat végén lévő szellőző aknát, belőve a torpedókat, ezzel felrobbantva a hold méretű űrállomást. Végül pedig arany minősítések bezsebelése esetén a Hoth csatát élhetjük át újra, vontató kábelekkel kibuktatva a négylábú AT-AT lépegetőket. Az egyetlen dolog, ami engem zavart, az űrcsaták hiánya. Minden valamirevaló SW játékban kirepülhetünk a nyílt világűrbe, hogy megrohamozzunk egy csillagrombolót, vagy egy aszteroida mezőben vadásszunk az ellenségre, de ez itt sajnos kimaradt, pedig nagyon jó lett volna. Továbbá a meglévő pályák viszonylag kicsik, a megoldandó feladatok is szűkebb területekre összpontosítanak, ami például egy védő küldetésen azt eredményezi, hogy össze-vissza forgolódunk egy talpalatnyi terep felett.
Minősés szempontjából a Rogue Squadron egészen jó, főleg hogy eleve Nintendo 64-re készült, és csak később lett PC-re dobva minimális változtatásokkal. A grafikáról egy retro játék esetében kár is értekezni, de ebben az esetben itt sem lehet különösebb panasz, hisz bár mai szemmel a grafika nem szép, főleg a környezet elég kidolgozatlan, de a hajók tökéletesek, és végülis csak ennyi számít ebben a játékban. 1998-as a játék, ettől függetlenül a repkedés még mindig élvezetes, legyen az bármilyen bolygón.
A hangokra sem tudok rosszat mondani, főleg, hogy itt is a filmekből ismert hangok adják a játék szíve-lelkét. A hajók hajtóműveinek zúgása, az összetéveszthetetlen lövéshangok hajótípusonként mind itt vannak, és működnek, nem is beszélve a zenéről, ami természetesen az eredeti Star Wars muzsikákból van összeszedve, egy-két szám pedig feldolgozva.
Fan fact: Tudtad, hogy honnan jött a Tie-fighterek furcsa, üvöltő hangja? Eredetileg a film hangjaiért felelős stúdióban egy reggel tönkrement a légkondicionáló, és kísérteties hangot adott ki, ami nagyon megtetszett az ott dolgozóknak. Ezt a hangot fejlesztette tovább Ben Burrt, a végleges hangeffekt pedig egy elefánt és egy vizes talajon fékező autó hangjából lett létrehozva.
Ítélet
A Rogue Squadron egy olyan játék, ami önmagában nagyon jó, csak eltörpül a társai mellett, ezért is szokták a rajongók az X-wing kisöccsének nevezni. A Star Wars univerzum varázsa inkább az összetákolt lázadó hajókban és birodalmi gépszörnyekben van az én szerény véleményem szerint, amihez a Rogue Squadron kellő tisztelettel adózik. A Star Wars űrhajócsaták hangulatát nagyon jól visszaadja, habár hiányoznak az űrbéli pályák. Ezen felül jól lenne, ha lenne multiplayer, de ez már csak kukacoskodás. Aki szereti a régi, klasszikus Star Wars filmeket, azon belül is az űrhajókat, annak meleg szívvel ajánlom ezt a játékot.
-Róka-
Pro:
+Klasszikus Star Wars
+Űrhajók!
Kontra:
-Viszonylag kicsi pályák
-Űrcsaták hiánya