A Dead Space franchise az Electronic Arts egyik legnagyobb húzócíme, hiszen minőségben hozza a kötelező elvárásokat, sőt még a rajongói tábora is napról-napra nő. A Dead Space első része vitathatatlanul a játékvilág egyik legfélelmetesebb akció-horrorjátéka lett, s ennek a gyors népszerűségnek köszönhetően nem meglepő a folytatás sem. Annyit meg kell jegyeznünk, hogy a széria az elmúlt évek alatt hatalmas változáson ment át. A Dead Space első része egy egészen félelmetes atmoszférával rendelkezett, míg az utóbbi két epizód az akció irányába fejlődött. De ez e fajta irányváltoztatás talán meg is érthető, hiszen a jelenlegi konzolos generációról, illetve a mai játékosokról nem igazán mondható el a hardcore, mint tulajdonság, vagy társadalmi gamer rétegződés. A mai generáció inkább az akció orientált játékokat szeretheti, legalábbis az eladási adatok erről tanúskodnak sok helyen, több IP esetében is. A Dead Space 2 egy nagyon okosan tálalt vérbeli akció-horrorjáték lett, míg jelen tesztünk alanya egy „akció-akció-horrorjátékká” avanzsálódott a játékmenete miatt.
A Dead Space 3 története az első és a második rész után játszódik, közvetlenül az előző rész kerettörténetét folytatja, csak éppen főhősünk, Isaac Clarke napjait visszavonultan civilként tengeti egy űrállomáson mindaddig, míg hirtelen egy földi katonai csoport arra nem kényszeríti Isaacet, hogy csatlakozzon hozzájuk, mert a Marker, illetve a Necromorphok újabb támadást indítottak az emberiség ellen. Főhősünk volt barátnője, Ellie Langford talált valamit, mely segítségével megakadályozható, valamint elpusztítható a Necromorph-járvány. A kutatás során ő azonban – természetesen – eltűnt. Még egy ok, hogy segítsünk neki, hiszen ennyivel tartozunk neki, hogy megmentsük az emberiség legfontosabb küldetését is. Az űrből nézve a dolgokat, a Föld szinte romokban, a Hold már nem is nevezhető égitestnek sem, az emberi űrállomások pedig egytől egyig megsemmisültek. Ezek a lények gyorsabban fejlődnek, mint valaha.
A Dead Space 3 játéktípusát tekintve egy teljesen átlagos, PC-n tökéletesen jól irányítható külső nézetes akciójáték, némi horror, illetve feszültség elemmel megsózva. Igen, játékmenetét tekintve nem igazán nevezhető horror-játéknak, sajnos még a Dead Space 2 „korcsát” (ez esetben az akció jeleneteket jól felváltották a feszültségkeltő elemek) sem tudja hozni a trilógia záró része. Több küldetésen (összesen 19 pálya + prológus) keresztül tapasztalandó nyomasztó légkör meglehetősen halovány, az ezzel járó játékélmény pedig néha unalmas is tud lenni. Az ember egyedül, a single playerben valahogy nem tudja átérezni azt a bizonyos túlélési ösztönt (harc az életért és miegymás), mint a Dead Space 2-ben, vagy éppen amit az első részben tapasztaltunk meg. Valahogy üres, és a különleges atmoszféra hiánya miatt talán bátran kijelenthetjük, hogy a trilógia leggyengébb része: pedig vannak erősségei is, de nem azok miatt szerettük egykoron ezt a szériát. Félreértés ne essék, egyáltalán nem rossz játék a Dead Space 3, hiszen kampányilag még mindig jobban, és összeforrottabban van felépítve a kampánya, mint mondjuk a legutóbbi Aliens játéknak, ami ugye nem sikerült annyira jóra. Az eddig ismert ellenségfajták mind visszaköszöntek, még az újrageneráló nagy dög is, amin csak a sztázis használata tud segíteni, ha éppen üldözőbe vesz minket. A Necromorphok és a csákányos zombik (ez egy új ellenség típus, de több szót nem érdemel) mellett emberi katonákra is lövöldözhetünk. Csak tudnám az okát, hogy miért kellett ezt beletenni a fejlesztőknek. Amikor ellenük lövöldözünk, teljesen úgy éreztem magam, mintha a Mass Effectben a Cerberust gyepálnám el. Ezt sosem értetettem meg az olyan játékokban, amik eleve horror-játékként debütáltak. Miért kell a szörnyek mellé még bevezetni az ellenséges humanoid katonákat is? Inkább azon kellett volna gondolkozniuk a fejlesztőknek, hogy helyettük szkriptelt feszültségkeltő elemeket vezessenek be… És itt sem feltétlenül a szörnyek váratlan felbukkanására gondolok, hanem a gyilkos, feszültségkeltő audiovizuális effektekre. Kalandjaink során különböző űrállomásokra kell majd utazzunk, többször leszünk kint az űrben is, a játékmenet ismét az A-ból B pontba való közlekedést részesíti előnybe, valamint egy helyen többször megfordulunk majd, mivel sokszor oda-vissza vezető útvonalon kell meneküljünk egy-egy küldetés során. A fegyverek nagyon szépen testre szabhatóak a Craft-munkapad segítségével. A kraftolási lehetőség egyáltalán nem újdonság, csupán a játék jelenlegi részében jelent némi löketet, hiszen jól kivitelezhetjük, és fejleszthetjük többek között fegyvereink újratöltési sebességét, növelhetjük a szórási sebességét vagy éppen nagyobb sebzést is kisajtolhatunk a kedvenc bányász plazmavágónkból. A játék egyik alapvető pillére, a szkafander-bolt is visszaköszönt, ismét jobbnál jobb és esztétikusabb páncélruhát adhatunk Isaacre fel. Külön megemlítendő: az előrendelők, valamint a Limited Edition tulajdonosai egyből három új öltözék közül választhatnak.
Az irányítás tekintetében a Dead Space 3 mondhatni semmit sem változott, de ez nem is baj, hiszen a jól megszokott és kitaposott ösvényen halad. Akik már játszottak utólag DS játékokkal, azok könnyen visszaismerhetik az irányítás sava-borsát. Újításképpen megjelent a fedezékrendszer használata, csak éppen szerencsére nem Gears of War vagy Mass Effect 3 típusú rendszert kapott: tehát nem lapulhatunk teljesen a fedezékhez, csupán a fedezék mögött guggolhatunk vagy vetődhetünk el a bal ctrl segítségével. Az alapvető mechanika változatlan, mert ugyan úgy tudjuk használni a telekinézést és a sztázist is, mint az előző részekben két billentyű lenyomása után a megfelelő célpontra nézve; jobb klikk +C, illetve jobb klikk +F. Az ügyességi feladatok is ezek használatával merülnek ki. Egy új hekkelési rendszer is helyt kapott, melyben gócokat kell a megfelelő irányba terelnünk két oldalról irányítva azokat. De a Dead Space 2-ben debütált ajtófeltörés is megmaradt. Az irányítás tehát kifogástalan!
A Dead Space 3 esetében a legnagyobb technikai változás a két személyes kooperatív mókában adódik. A visszajelzések alapján a fejlesztők nagyon okosan mellőzték a halottnak tekinthető Dead Space 2 féle multiplayert, és helyette a publikus/privát alapú cooperative kampány módra helyezték a legnagyobb hangsúlyt, amely nagyon jól működik. Jól remekel technikailag és egészen jó játékélmény tekintetében is. A Matchmaking szerver keresője meglepően működőképes, mert bármit megadhatunk, hogy az adott sztori coop milyen nehéz legyen, vagy éppen mely fejezettől kezdődjön el, vagy netán legyen-e a játékmenet alatt újraélesztés. A hardcore rétegnek ez egészen biztosan tetszeni fog, főleg legnehezebb fokozaton keresve a matchmakinget. A kétfős coop módban tehát a sztori módot is végigjátszhatjuk felebarátunk társaságában, aki John Carver szerepébe bújhat, míg a hosztoló természetesen a főhősébe. A kooperatív mód a Dead Space 3 utolsó védőbástyájaként is felfogható, hiszen a játék legerősebb része, valamint egy teljesen más hangulatot ad hozzá a Dead Space élményhez.
A játék grafikai motorja szépen dübörög, de a második részhez képest sokkal szebb is lehetett volna. Sokszor visszafejlődést tapasztaltam, kivéve a sarkvidéki, havas helyszínt eltekintve. Persze a dinamikus fényhatások még most is szépen néznek ki, egy ilyen sci-fi akció-horror-játékhoz szépen illettek ezek a fényhatások. A hang és a szinkronmunka korrektre sikerült, de semmiféleképpen nem kiemelkedő a játék ezen része, mivel a hanghatások sokat gyengültek az előző részekhez viszonyítva a mércét.
Összességében a Dead Space 3-ról nehéz lenne szummát írni, mivel meglehetősen egyedi (inkább furcsa) helyzetben van maga a játék. Egy jó játék, remek franchise, de folytatásként picit csalódás lehet sok rajongónak a Dead Space trilógia befejező része. A játék tud élvezetes is lenni, főleg kooperatív módban, de úgy érzem az akció orientáltsággal a fejlesztők arcul csaptak pár rajongót. Régi játékosoknak csak óvatosan, míg az új játékosoknak bátran ajánlom a Dead Space 3-at.