Dark Souls: Prepare to Die Edition – Teszt

avaly Októberében egy olyan játék látott Napvilágot a játék ipar egyik legnehezebb játékaként, ami
manapság már annyira nem tekinthető nagy számnak: nyílt világ, online, és az RPG játékok tipikus elemei ötvözik eme játékot. Ez a Dark Souls. Ez év Augusztusában PC-re is elkészült a “port”-olt verzió, ami abból áll, hogy egy az egyben ugyanazt a játékot kapták meg az asztali számítógéppel rendelkező gamerek, mint a konzolosok anno, annyi kiegészítéssel, hogy a Prepare to Die kiadás több főgonoszt, PVP (játékos a játékos ellen) arénát és Online meccs előkészítőt, új területeket, új ellenségeket, több NPC-t (nem játszható karakter), és sok-sok fegyvert és páncélt tartalmaz. Na de ezek felett a PC-s kiadás mást is tartalmaz, és nem csak jó dolgot, erre majd a teszt során kitérünk.

A történet nem sokat változott a Prepare to Die kiadásban: a világ megalakulásakor a táj tele volt repedésekkel, egyenetlen talajszintekkel, és a sárkányok uralkodtak az emberek felett, amíg a sötétségből elő nem törtek az élőhalottak első leszármazottjai. Az első Nito volt, aki a sötétségből kitörvén káoszt teremtett és elősegítette a többi élőhalott “felkelését” és az “első szülöttet” segítvén világ hatalomra akartak szert tenni, vagyis a sárkányokat ki akarták írtani, egytől egyig. A játék történetének próféciája szerint egy élőhalott fogja megmenteni a világot a kipusztulástól. A főhős is egy előhalott sarjaként lép be ebbe a történetbe, de számára mást jelölt ki a sors: az északi elmegyógyintézetből (ami a sötétség birodalmában van) megszökvén a fény birodalmába kell lépnie, hogy a végzetét beteljesítse: a sötétség seregeit le kell győznie ahhoz, hogy a világban újra rend lehessen.

A játék grafikájáról nem túl sok mindent lehet írni, ugyanis egy “konzolról átportolt PC-s” verzióval van dolgunk, amit elég sokan szidnak, mert PC-n szó szerint semmit sem változtattak rajta, és így elmosódottnak látszik. Ez annak róható fel, hogy a játék textúra minősége csak a 720p, ami az 1280×720-as felbontásnak felel meg. Hiába, hogy a játékot magasabb felbontásra állítja a játékos, ugyanolyannak néz ki minden felbontáson. A másik, ami még a grafikát illeti, az az optimalizáció, ugyanis semmilyen fajta optimalizálást nem végeztek el a játékkal, és emiatt a régebbi gépeken nem teljesen megy akadás mentesen. A játékban a beállításokat illetően nem túl sok mindent lehet állítani a grafikai részlegben, azok a beállítások pedig: a felbontás, a képernyő frissítés gyakorisága (mekkora Hz-en üzemeljen az adott felbontás), teljes képernyő ki-be kapcsolása, élsimítás ki-be kapcsolása (Anti-aliasing) és a képernyő mozgás elmosódására használatos effektus ki-be kapcsolása (Motion Blur). A játék PC-s verzióját is a cross-platform PhyreEngine hajtja, amelyben a fizikáról a sokat látott Havok gondoskodik.

Ezt a rengeteg negatívumot félre tévén a játék irányítása nem sikerült annyira rosszra, mint ahogy azt “várni” lehetett. Ugyan itt is van egy-két olyan dolog, ami miatt negatív kritikát kaphat a játék, és ez a kamera lekövetés. A játék ezen részét is hagyták úgy, ahogy van, ugyanis ha nincs gamepadod, akkor egy rémálom ez a művelet, hogy mindig olyan pozícióba legyen a kamera, ahova az épp kéne, hogy nézzen. A betargetolás talán az a dolog, ami a kamera nézelődést a pozitív sávba terelné, ugyanis ezzel így normálisan látszódik az előttünk levő tereptárgyak és ellenségek (de ez csak akkor működik, amikor ellenség van a közelünkben).

A játék rendszerét tekintve RPG stílusú, tehát tapasztalati pontokat, avagy lelkeket kell gyűjteni, és ha összegyűlt a következő szint lépéshez elegendő lélek szám, akkor egy tábor tűznél azt megteheti a játékos. A tábor tűz az egyetlen olyan hely, ahol el lehet menteni a játékot, viszont amint elmentettük a játékot, azon nyomban az összes szörny újjá éled, tehát azok a szörnyek, akiket eddig megöltünk, mind újra megölhetőek lesznek. Néhol hasznos, ha a játékos “farmol”, vagyis újra és újra megjárja azt a helyet, mert ha túl gyorsan haladunk, akkor egy idő után lehetetlen lesz megölni bármilyen szörnyet is. A másik pozitívum, amit a játék menethez lehet kapcsolni az, hogy ha meghal a játékos, akkor elporlad, és a hamvai a földre szóródik, majd a következő életében ezt visszaszerezheti és az a lélek pontszám, ami előző életében volt, visszakapja. A játékban ez a tényező bármennyiszer kihasználható, szóval nincs olyan, hogy egy bizonyos élet szám van, és utána vége a játéknak, pontosan azért, hogy a játékos motiválva legyen, vagyis ne adja fel.

A hangeffektek egész jóra sikeredett, ugyanis a teszt során nem tapasztalt egyik teszter se semmiféle nem odaillő hangot. Talán külön pozitívumként írható fel az, hogy a páncélok csörgését is hallani, amikor mozog a karakter. A dialógusok is megállják a helyüket és nem sikerült elszúrniuk a japán fejlesztő csapatnak na és persze a szinkron színészeknek.

Összesítve a játék minden egyes pozitívumát és negatívumát egy erősen közepesre sikeredett RPG játékot kaptunk, természetesen nem mehetünk el szó nélkül a teljesen lecsonkított “konzolról PC-re” portolás mellett, mert ha odafigyeltek volna kicsit, hogy a PC-s verziót átszabják a PC játékosok igényei szerint, akkor PC-n is hódítana. Mind ezek mellett a játék hangulata az, ami talán egy kicsit dob a pontszámokon, a fő ellenségek elleni harcok, az egyes harc jelenetek mind remekül lettek megcsinálva, és még a hang effektek, amik még pozitívumként megemlíthető. A játék többi része sajnos nem sikeredett jóra, így néha játszhatatlanná válik, vagy csak ha több órát öl bele a játékos, akkor lesz talán élvezhető is. És erre mondták azt a játék készítői, hogy a PC-sek egyátalán örüljenek, hogy megjelent a játék erre a platformra. Na de ezt hogy miként adják ki, ez itt a nagy kérdés. És a végeredménnyel nem mindenki van megelégedve, legalábbis aki PC-n kipróbálta, ugyanis konzolokon kiváló játékként debütált.