2012. május 15: minden PC felhasználónak piros napos ünnep, ugyanis ezen a napon, helyi idő szerint 0:01-kor megjelenik a szinte messiásként várt Diablo 3. Juj, de fura ezt olvasni, ugye?
Több, mint 10 év után történelmet írtunk. Annak ellenére, hogy nemrégiben belőle volt egy béta tesztelési lehetőség, ami a teljes játék első fejezetét tartalmazta, elég sokan ültek neki a keddi premierkor a teljes verzióhoz. Ez pedig azt eredményezte, hogy a Blizzard Battlenet szerverei világszerte túlterhelté váltak, valamint nagyon sok hibát jelzett ki képernyőnkön bejelentkezéskor. Többek között sokunk az úgynevezett 37-es hibával találkozott. Ez azt jelezte, hogy a több ezer játékos egyszerre egy időben a szerveren voltak, mi pedig nem jutottunk be… Ismerős érzés, mi? Félnapos probléma jelentkezett ezzel, de mára a Blizzard némileg kijavította a kellemetlen hibát. Technikailag ugyan játszhatóvá vált, de legtöbb esetben lagg, és szaggatás követte az egész játékmenetet. 200-500 között volt a látencia / ping. Valószínűleg egy darabig ez így is lesz, ugyan orvosolható a szaggatás mentes játszás akkor, ha a kedves olvasó (minden bizonnyal meg van a példányod neked is) a premier hetén legalább késő este, kb. 23:00 körül, vagy kora reggel kezd el játszani a nagyszerű termékkel.
Némileg negatívumként fogható fel még az, hogy a Diablo 3 játékmenüje akkor jelenik meg, miután a külső, bejelentkezői menüből beírjuk a jelszavunkat, és a Login gombra kattintunk. Ekkor jelenik meg a Diablo 3 valós menüje is. Szingli kampányhoz, csakúgy mint a cooperative játékmódhoz állandó internet kapcsolat szükséges. Ha megszakad, vagy egyszerűen a felhasználónak a PC-jén nincs, illetve nem érhető el állandó internet kapcsolat, akkor az egész játéknak tulajdonképpen lőttek. Semmilyen tartalom nem érhető el offline-ban, csupán a grafikai és hang beállítások, illetve megnézhetjük a Cinematic előzeteseket, amit a sztori közben értünk /”unlockoltunk” fel online kapcsolat alatt. A Blizzard ezzel az állandó online kapcsolattal azt szeretné elérni, hogy játékukat a hekkerek ne tudják feltörni. Jól hangzik, de ebben az esetben ismét azt mondhatom, vagyis írhatom, hogy most a tisztességes vásárló – felhasználó szív… Ha bejelentkezve játszol, és egyszer csak megszakad a Battlenet, vagy ne adj Isten az internet szolgáltatód éppen karbantartást végez amikor épp játszol, akkor mentés nélkül csak úgy ki tesz a külső menübe, és megint szívsz… mondjuk ez idő alatt egy cigit. Tulajdonképpen jobban jártunk volna, ha egy hetet késett volna a DIO3, hiszen ezalatt a Blizzard biztosan feltudott volna készíteni minket a nagybetűs kalandra. A Pokol valóságosan befagyott. De nem baj, a fejlesztők az apró hibák ellenére is egy nagyszerű játékot alkottak meg, ez egy AAA-cím. Nincs mese.
Nagyjából, remélem érthetően írtam le a játék technikai részét, mert bizony a Diablo 3-nál ezek döntően dominálnak. Tessék felkészülni rá, gépigénnyel együtt. Miután megkaptuk a Standard Edition review kódját (amit ezúton is hálásan köszönünk a Blizzard PR kelet-európai szegmensének), hozzá is kezdtem az előtöltéshez. Nagyjából 7 GB-nyi anyagot töltöttem le a Battlenetről, miután regisztráltam a játékot a remek rendszeren. Utána pedig vártam és vártam…
Majd elérkezett a nagy nap, ami gyakorlatilag nem május 15, 0:01-re esett, hanem csak délután, 14:00-re, amikor is zökkenőmentesen belekezdhettem a mókázásba. Röviden amit tudni kell a Diabloról: A Diablo 3 egy hack and slash szerű akció RPG, többféle szintfejlődéssel, pörgős játékmenettel, szívós bossfightokkal megfűszerezve. Már a játék megjelenése előtt a kasztnak a Wizardot, vagyis a varázslót választottam ki magamnak. Ez már eldöntetett. Maga a játék, első pillantásra rögtön kiderül, hogy mindent tud, amit elvárhatunk egy Diablo folytatásról. Öt játszható karakterosztály van, férfi-női egyénekkel. Érdekesképpen más tudást és harcmodort tud a női és a férfi barbár, egy karakterosztályon belül. Ez mindenképpen dicsérendő. Ahogy kiválasztjuk a karakterünket, jobb oldalt látható egy mini bejátszás, hogy a karakterrel mire számíthatunk. A kezdő játékost elég jól bevezetik a kasztok tanulmányozására. Tehát nem kell félniük az újoncoknak sem. A kasztok a típus szerint következők (bár ezzel a Blizzard honlapjáról mindenki tisztában van vele, de muszáj megemlítenem): a barbár, a szerzetes, a varázsló, a démonvadász és a witch doktor. Utóbbi kasztot bűn lenne magyarítani. Bár kinézet, testre szabhatóság egyáltalán nincs a programban. Na, nem úgy mint az eredeti in-game, játékmenetben, hiszen itt mindenféle kellékeket, felszereléseket, tárgyakat, védő és támadó eszközöket felpakolhatunk kedvenc világmegmentő karakterünkre. A fejezet elindítása után pedig egy nagyszerűen kivitelezett világot kapunk, amiben először hősünkkel el kell jutnunk az első emberi településre. A készítők jól adagolták az ellenségek mennyiségét is, legalábbis normál nehézségi szinten pont jókor jöttek. 10. szint után már elérhető a Hardcore nehézség is, de ez csak az igazi fanatikusoknak ajánlott, mert ha kaland közbe meghal a karakter, akkor elvész az egész mentés, és lehet kezdeni a legelejéről az egész agymenést. A játék nagyszerűen kihasználja a 3D grafikus motor adta lehetőséget, hiszen a látványvilág, a környezet egyszerűen fenomenálisra sikeredett. Ráadásul igen jól fut a mai gépeken is, kivéve amikor magas a látencia, ilyenkor sajnos beszaggat néha. De ez nem a játékot fejlesztő emberek hibája, egyszerűen sokan vagyunk, aki rajong a Diablo szerű játékmenetért, ennyi az egész.
Az egész látvány, a textúra részletessége maximálisan kidolgozott, hibamentes, egy csúnya részt sem lehet felfedezni a grafikában. Igaz az egér görgőjével nem lehet távolítani, sem közelíteni. Egy fix kamera nézet be van lőve, és ebből a nézetből a grafikai részletesség, és maga Sanctuary lenyűgöző világa nagyon szépen mutat asztali számítógépeinken. A grafika egyik fontos kelléke az árnyékolások és a fényeffektek, amik szintén csillagos ötösre vizsgáztak le a HunGamer stábjánál. Az első fejezet után a másodikba csöppenünk – értelemszerűen -, ez Caldera világa, ami egyszerűen hangulatosra sikerült, nem találtam rá szavakat, amilyen gyönyörű sivatagos, perzsa stílusú látványvilágot kaptam. A helyszínek egytől egyig látványosak, mesésen szépek, no és persze kellő mértékben változatosak is, az ellenség fajtával egyetemeben. A hangokról, és a zenékről, valamint a szinkronszínészekről is ódákat lehetne zengeni: hihetetlen, hogy a Blizzard ilyen pontosan be tudta lőni a mércét minden kategóriára nézve. Mondjuk volt rá nekik több, mint 10 év, de meglátszik munkájuk gyümölcse.
Néhány környezeti elem (hordó, tákolt házak, úttorlaszok, csapdák stb) elpusztítható, némi pénzmag reményében, vagy éppen egy-két meglepetés ellenfél kicsalogatására tökéletesen megfelelő. Mindegy, végül is, vagy pénzt, vagy pedig XP-t kapsz ezekért. Az ilyen játékba érdemes “farmolni” (gyűjtögetni, elkalandozgatni, fejleszteni a karaktert szintlépéssel), hisz a küldetés felépítése megadja ezt a lehetőséget. Ahogy haladunk előre úgy találkozhatunk mellékkarakterekkel, akik helyi feladatokat adnak, hogy oldjuk meg némi bónusz jutalom ellenében. A bejárható terület egész nagy, ahhoz képest, hogy a sztori lineáris, nagyon sok felfedezni valónk lesz (katakombák, barlangok, stb), s ezalatt mindig különböző ellenfelek fognak borsot törni az orrunk alá. Tekercseket is felvehetünk, majd pedig meghallgathatjuk azokat. A naplók mind egy szálig le vannak szinkronizálva, és a hangulat színvonalát tulajdonképpen megemelik.
Bizonyos események után, a fejezeten belül többször kell majd visszautaznunk főhadiszállásunkra (HQ, tavern, town, város), és beszélgetni az NPC segítőinkkel. Ilyenkor egyszerűen a portálunkat kell használni, amit bármikor benyomhatunk a gyorsmenüben. De nemcsak bizonyos történetvezetésnél kell majd visszamennünk a biztonságot adó településhez, hanem érdemes akkor is használni a portált, amikor az Inventorynk megtelt. A felesleges anyagokat természetesen eladhatjuk a kereskedőknél, a kovács pedig fejlődhet is búsás fizetés fejében, vagy átalakíthatjuk cuccainkat, vagy kraftolhatunk bizonyos dolgokat. A kovács már önmagában fejleszthető némi pénzmag ellenében, ugyanis a hosszú kaland során minél nagyobb lesz a kovácsod szintje, annál több dolgokat tud majd neked megcsinálni. A HQ tehát tehát egy nagyon fontos kellék a játéknak. A portált gyakran használva könnyen meggazdagodhatsz, az eladott fegyverek, pajzsok és kiegészítők után. Kalandunk során lesznek olyan tárgyak, fegyverek nálunk, amiket nem tudunk mire használni, és az ikonján egy kérdőjel található. Ilyenkor a kérdőjelre kell vinnünk az egeret és jobb klikkel úgymond ki kell csomagolnunk. Egész jó, extra cuccokat szokott beadni ez az ismeretlen tárgyacska. Életerő potiont pedig mindig vigyünk magunknál, alapértelmezett Q billentyű segítségével gyorsan ki kerülhetünk a bajból. HQ-n elég sok NPC tartózkodik, akikkel hosszasan elbeszélhetünk, érdeklődhetünk a Diablo 3 világa kapcsán. Ezt nagyon jó dolognak tartottam. A városnál cserélhető le a gép által irányított társ is, mely az első fejezet közepén vált elérhetővé a kooperáció egyik “szegmenseként”. Sokszor a varázslómat támadták az ellenfelek, nem pedig a kiválasztott templáriust, mint tankfogót… Bár nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint ha online public gamesben lennünk. Kooperatív módban a legtöbb esetben rohanni kell, nagyon ritka a közösen elvégzett alapos átvizsgálás, a lassú játékmenet. Coopban általában pörgés tapasztalható, hiába ad mondjuk a online barátunk egy jó kis tárgyat…
Játékmenet: azt hiszem megtaláltuk minden idők egyik legjobb akció RPG-jét, hiszen a játékmenet sodor magával. 12 év alatt ez a műfaj alig változott, de a sok idő alatt legalább forradalmira sikerült. A játékmenet a jól bevált harcokra épít: vagy távoli vagy közeli, de az esetek többségében közelharc dominál. Varázslóval ugyan néha lehet távolról osztani a népséget, de előbb-utóbb úgy is közelharcra kerül majd a sor, vagy pedig menekülés-lecsap taktikára váltunk (mert angolosan távozni néha jó), ami még nagyon is jól jön majd a nehéz helyzetekben. Minden karakter szakosodhat, de még mennyire. Ugyan minden tudást nem használhatunk fel, de amit elértünk a sztori előrehaladtával, azokat akár váltogathatjuk is. Varázslónál pl. sokkolhatunk, tornádószerű viharokat generálhatunk, jégpáncélt viselhetünk pár másodpercig. Mindezeket a skilleket rúnákkal erősíthetjük meg. Bal egérgombbal általános ütést, varázslatot hajthatunk végre, míg a jobb egérgombbal a nehéz ütésekre / varázslatokra összpontosíthatunk. Ez utóbbi skill pedig mannát igényel. A gyors gombok segítségével pedig nagyon szépen, és látványosan asszisztálhatunk, illetve színesíthetjük a harcot. Ahogy haladunk előre a történet során, egyre erősebb páncélt és tárgyakat kobozhatunk el a bossoktól, és a kisbossoktól is. A legaranyosabb rész, amikor egy kóborló koboldot kell folyamatosan üldöznünk (közbe adunk is a fejére – hehe), miközben elszórja maga után a sok pénzt és a fontos kiegészítőket, fegyvereket… Ha elkapjuk, akkor sok mindent adhat, de ha nem járunk sikerrel, akkor sajna meglép a jó cuccokkal, a portál segítségével, amit ő maga nyit meg…. Hatalmas….
Maga a harcrendszer meglepően gyors, a skillek elsütése dinamikusan változik, a mannák is gyorsabban töltődnek vissza, főleg ha már erős a karakterünk, nincs kegyelem skillek terén, az biztos. A skillek kiosztását is testre szabhatjuk, szerencsére az összes, egyszerre egy időben nem használható. Választani kell, hogy melyiket rakjuk be a gyorsbill közzé. A taktikázás lehetősége meg van adva.
Cikkünk végéhez közeledve, még nem esett szó a történetről. Mi is a sztori? Röviden ezt is bemutatom, lehetőleg spoiler mentesen: Sanctuary gyönyörű világát cirka 20 év után a pokoli erők ismét támadás alá vonták, de ez nem meglepő. Így jövünk mi a képbe, tartalmas kalandunk több eposzi csatát ígér majd a végső konklúzióig. Összesen négy felvonásból áll a Diablo 3 története, természetesen ezen belül többféle pályarészből építkezik a keret történet, ezért egy-egy fejezeten belül akár 5-7 órát is elücsöröghetünk. Minden fejezet eleje kiváló minőségű CGI bemutatóval indít, majd ezeken belül képregényszerűen vázolják fel a fontosabb történet részletét.
Összességében a Blizzard készítői egy nagyon jó RPG játékot raktak össze boszorkánykonyhájukban, kellett is ez a sok év a fejlesztésnek, mert amit látunk, s szinte érzünk is egyben valamilyen szinten, az felejthetetlen élményt kínál, főleg ha később visszaemlékezünk, hogy hányszor vittük végig a játékot a különböző karakterosztályokkal, és hány órát öltünk bele csak a single playerbe. A pályakezdő Diablo játékosoknak biztosan be fog jönni a játék. Mondjuk a HC, illetve az öreg motoros réteg azért panaszkodhat, hogy kissé lineárisra sikerült a sztori. PC-n a Diablo 3 – JELENLEG – egyértelműen az ÉV RPG játéka, legalábbis a HunGamer szerint. Korai még kijelenteni ezt, de amiken túlmentünk, biztos sokan megértik. Egy élményt varázsoltak a képernyőnkre, amiből a játékiparra nézve a tényeket, sajnos nagyon kevés van belőle. A Diablo 3-nak természetesen vannak hibái, mint pl az állandó internet kapcsolat, vagy a manuális, illetve a portálhelyi mentések teljes hiánya. Csak bizonyos történetvezetési helyeknél van automatikus checkpoint rendszer. A cooperative mód virágkorát pedig a hardcore módban játszott felhasználók fogják majd jelenteni, ezzel együtt pedig egy nagyon erős, és tartós online közösséget létrehozva.
Pro:
+ Látványvilág
+ hangok
+ letisztult fejlődési rendszer
+ kasztok
+ bossfight-ok
+ CGI átvezetők
Cons:
– technikai hibák
– állandó internet kapcsolat szükséges
– a sztori lehetett volna sokkal hosszabb is