Ismeritek azokat a filmeket, amiket már a mozikba kerülés előtt, óriási érdeklődés övez? Jó a marketing, erős a trailer, több millió ember bevonul a moziba, ilyenkor lehet nagyot koppanni. Aztán vannak azok a filmek, amik halkan, minden felhajtás nélkül bekerülnek a filmszínházakba, a kutyát nem érdeklik és csak pár évvel később fedezi fel magának a közönség. Aztán vannak azok a filmek, amik egy fesztiválon bemutatásra kerülnek, az emberek pedig a film végén állva tapsolnak, mikor pedig a teljes világ elé kerül, a kritikusok magasztalják, és nem a marketing, hanem a pozitív kritikai visszhangok miatt mennek be a nézők, hogy aztán vagy teljesen megelégedve, vagy hőbörögve beszéljenek a filmről. A Drive az utóbbiba tartozik.
Adott egy sofőr, egy igazán profi sofőr. Autós kaszkadőrként dolgozik, de néha egy-egy alvilági fuvart is magára vállal, hogy kiegészítse keresetét. Az élete akkor változik meg amikor, a munkaadója szeretné őt beállítani a profi versenypilóták közé, de a pénzt egy helyi gengsztertől kapják, aki összetűzésbe keveredik a sofőr egyik szomszédjának a férjével.
A sablon sztori iskolapéldája. Az egész filmben végig sejthető, mikor mi fog történni de… ez a film sokkal több, mint aminek egy ismertető után látszik. Méghozzá azért, mert teljesen máshogy közelítettek a film témájához. Az pedig a drámai, és sokszor már művészfilmbe áthajló egyedi stílus. A Drive-ra leginkább az jellemző, hogy nagyon elegáns az egész. Nincsenek eltúlzott akciók és érzelmek. Egy sajátos ritmusa van a filmnek, amit fel kell venni, aki erre nem képes, nem fogja tudni értékelni a filmet.
A visszafogott melankolikus stílusjegy a színészi játékban is visszaköszön. A sofőr legtöbbször csak csendes figyelője egy-egy eseménynek, néha egy-egy félmosoly, 1-2 szavas mondatok jellemzik, és teljesen jól működik. Nincsenek túlspilázott érzelmek, borulj a vállamra, imádlak, szeretlek. Csak egy apró arcrezzenés, egy gyengéd érintés.